Kelenvölgyi Katolikus újság

2009-10-07T12:48:00.001+01:00

Október

Mi jut eszünkbe erről a szóról?....... Az ősz; a szürke hétköznapok visszatérése; a sötétülő napok egyhangúsága; a szüretelés meghatározó hangulata; a müncheni Oktoberfest; a kb. 800 éves múltra visszatekintő rózsafüzér ünnepélyesebb imádkozása……és még sorolhatnánk tovább személyekre lebontva a különböző gondolatokat, érzéseket, tapasztalatokat ezzel kapcsolatosan (is).
Pedig ezen hónap az egyházi liturgikus naptár szerint még sok minden mást is tartogat számunkra, amiről talán nem is hallottunk soha vagy nem is tudunk. Tekintsük csak meg:

1.: Lisieuxi kis Szent Teréz
2.: Szent Őrzőangyalok
4.: Assisi Szent Ferenc
8.: Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya
15.: Avilai nagy Szent Teréz
17.: Antióchiai Szent Ignác
23.: Kapisztrán Szent János
28.: Szent Simon és Júdás(Tádé) apostolok
31.: Boldog Romzsa T(e)odor püspök és vértanú

Mennyi név és a legtöbb ismeretlen vagy alig ismert számunkra. Mit tudunk róluk? Utána néztél már valamelyiknek?! Nagyon megérné! Sokat lehetne tanulni életükből, gondolkodásukból, hitükből. A mi életünknek is erről kellene szólnia!

Esetleg te másképp vélekedsz?....... Neked a mai sztárok, újdonságok, élvezeti cikkek és modern dolgok fontosabbak, kelendőbbek? Miért? Mivel ad több pluszt, mint a régi, a hagyományos, a jobban bevált módszerek?

A ma már 10. de a római naptárban csak 8. hónapnak jelölt időszaknak régi magyar neve:
Mindszent hava volt. Talán nem véletlen! Őseink, elődeink jobban követték mindazt, ami fontosabb, jelentősebb és meghatározóbb volt életükben, munkájukban, vallásukban. November 1. és 2.-ra felkészülve megértették, hogy megszentelődés csak becsületes, kitartó és hiteles élettel nyerhető el!

Vajon egyszer mi is részesei leszünk ezen állításnak?!

Lancendorfer István

2009-10-07T12:45:00.003+01:00

Pietrelciniai Pio atya

Páter Pio napjaink szentje, aki által Isten számtalan csodát tett. ha megismerjük az életét, megtudjuk, hogyan lehet szenvedések, küzdelmek és kísértések közben is Istennek tetsző életet élni azáltal, hogy mindenben Őrá hagyatkozunk, miután megtettünk minden tőlünk telhetőt. Mindig imádkozni, ez azt jelenti, hogy meglátni minden mögött Isten keze nyomát és mindent megköszönni neki.

Pio atya mondja: „Szentté lenni nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen. A tökéletességhez vezető út olyan hosszú, mint bármelyikünk élete. Vigasztalás ezen az úton, az útszéli pihenő. De mihelyt megerősödtünk, föl kell kelni, és tovább kell menni.”

Pio atya 1887. május 25-én született s 1968. szeptember 23-án halt meg 81 éves korában. Az egyháztörténelem első stigmatizált áldozópapja, a látható és szüntelenül vérző öt szent sebhelynek 50 éven át áldozatos viselője, Assisi Szent Ferenc hűséges fia, Szent Ferenc atyánk kapucinus rendjének tagja, a Garganó-hegybeli San Giovanni Rotondó-i kolostor szerzetese. 1915 augusztusában kérte tartományfőnökét, helyezze őt Foggiából San Giovanniba, mert mint írta Jézus azt mondta nekem: „testemnek erősödnie kell, hogy kiállhassa azokat a megpróbáltatásokat, amelyek rám várnak”

Páter Pio kapucinus rendje hazánk történelmében is rendkívüli szerepet játszott. Azért „kapucinus „mert hegyes csukja, = kapucni van szerzetesi öltönyén.

A Vico Storto Valla a 27. számú házacska igen szerény környezetében 1887. május 25-én délután 5 órakor kisfiú született. A Forgione házaspár fiacskája. Másnap reggel 6 órakor az Angyalos Boldogasszony templomban megkeresztelte őt Don Nicol-antonio Orlando. A szent kereszténységben a Ferenc nevet kapta, mivel édesanyja Assisi Szent Ferencnek élete végéig nagy tisztelője volt. Apja Orazio pápa 1860 –ban született és 1946 -ban halt meg. Sohasem vesztette el jókedvét, vidámságát. Mindig talált megfelelő humoros választ. Élénk eszű tetterős férfi volt. Középtermetű kemény munkától megedzett beszédes szemű férfi, aki mély hitben élt. Anyja Jozefa mama 1859-ben született 1929-ben halt meg. Ragyogó világos szemű asszony olyan kecsesen mozgott, mint egy leány. Pietrelcinában azt mondták róla, hogy valódi parasztasszony, de belsejében valami sokkal nemesebb lakozik. Ferencnek volt egy Mihály nevű bátyja és két húga. Egyik húga Pia nővér néven, apáca lett a Szent Brigitta kolostorban.

Forgione Ferenc hallotta lelkében az isteni szót, mely arra készítette elő, hogy Jézus Krisztus tanúja és apostola legyen a 20. század legnehezebb és elmondhatjuk legkönyörtelenebb éveiben.15 éves korában készen volt arra, hogy pap legyen.1903.

Vízkereszt napján kopogtatott a Morconei kolostor kapuján. 1904. január 20-án tette le fogadalmát egészségügyi állapota ugyan eléggé változékony volt, mégis be tudta fejezni tanulmányait és 1910. augusztus 10-én pappá szentelték. San Giovanni Rotodonba került a Mária Kegyelmek Anyja nevű ottani kapucinus kolostor közösségébe. Itt kapta 1918. szeptember 20-án, pénteki napon stigmáit a Krisztus 5 sebére emlékeztető vérző sebeket. A jelenség idején senki nem volt vele rendtársainak napok múlva tűnt fel hogy mindkét kezén kötéseket hord. Páter Pio minden nap több órát készült a szent áldozat bemutatására. Lényegében kora éjszakától hajnali 2-től. Nap - nap után átélte Jézus szenvedésének minden stációját, elindulva Getcemáni kert véres verejtékes víziójától a kálvária ormáig, ez már a szentmise aktusában, annak teljes átélésében csúcspontosult.

Minden kiejtett szavát, imáját visszatükrözte arca, tekintete. Az oltáron egy külön kendőcske könnyei letörlésére szolgált. Átváltozás előtt arca a haldokló Úr Jézushoz hasonlóan vonaglott. Amikor az átváltozás szavait imádkozta kezeiből friss vér folyt. Ez a megrázó élmény sokakat ejtett hatalmába. Legnagyobb hatását szentmiséivel és gyóntatásaival gyakorolta.

Hajnali miséit összeszedetten nem egyszer olyan jelek között mondta, hogy a résztvevők a golgotán érezték magukat. Gyóntatószékében komoly, átható pillantása a gyónó lelkének legrejtettebb zugaiba is behatolt. Halála előtt, amely 1968. szeptember 22-23-ra, vasárnapról hétfőre virradó éjszaka következett be, eltűntek róla a stigmák. Halála hírére özönleni kezdett a tömeg. Nemcsak a környékről, de Itália és a Világ különböző részeiről ravatalához. Pietrelciniai Pio atya a 20. század legnagyobb misztikusa az első stigmatizált pap, akit 2002-ben avatott szentté II. János Pál Pápa.

2009-10-07T12:42:00.001+01:00

A RÓZSAFÜZÉR TITKAINAK EREDETE

A rózsafüzér eredetét sokan tanulmányozták. Most csak röviden utalunk az eredetére, amelyet tulajdonképpen négy forrásban találhatunk meg: a zsoltározásban, a miatyánkban, az üdvözlégyben és az imaláncokban. Ezekből adódott össze kb. a 15. században a ma ismert rózsafüzér. A 13. században a szerzetesek (bencések, ferencesek, domonkosok stb.) kórusban imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a 150 zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, ugyanakkor 150 miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. Valószínűleg privát jelenés formájában Szent Domonkos kapta az üzenetet, hogy az üdvözlégyet imádkozzák 150-szer a miatyánk helyett, és ezért a domonkosokkal van összekapcsolva a rózsafüzér terjesztése. Ezt különben Alanus de Rupe, egy domonkos a 15. században (+1475) említi először. Akkoriban tehát a rózsafüzér 150 üdvözlégyből állt, de az üdvözlégynek csak az első, szentírási részét mondták. IV. Orbán pápa 1261-ben hozzáadta „Jézus” nevét, és ez alkalmat adott a 15. században a Rajna völgyi karthauzi szerzeteseknek, hogy minden egyes üdvözlégyhez hozzáadjanak egy titkot Jézus életéből, amin aztán elmélkedni, szemlélődni tudtak. Többnyire csak 50 üdvözlégy imát mondtak, és így 50 titkot soroltak fel; de vannak olyan listák is, amelyek 150 titkot tartalmaznak. Mindez a 15. század elején (1409–1415) történhetett a Rajna völgyi karthauzi kolostorokban, mint pl. Trier, Mainz, Köln, Strassburg. Úgy tűnik, hogy a titkoknak első ilyen sorozata a karthauzi Esseni Adolf (+1439) műve, akit élénken befolyásolt a kornak Devotio modernája, valamint a tanítványáé, Porosz Domonkosé (+1460), aki valószínűleg több ilyen sorozatnak a szerzője. Valamivel később Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468–70 körül megalapította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult ennek az ájtatosságnak az elterjedéséhez. Az üdvözlégy második része (Asszonyunk, Szűz Mária. . .) csak később lett része az imádságnak V. Szt. Piusz pápa szorgalmazására, aki maga is domonkos volt, és aki hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért (1568), és terjesztette annak imádkozását. Ő vezette be az ünnepet „Győzedelmes Nagyasszonyunk” tiszteletére 1572. október 7-én, mivel 1571-ben ezen a napon szenvedett vereséget a török hajóhad Lepantónál a rózsafüzér-imahadjárat eredményeként. Az ünnep nevét XIII. Gergely pápa 1573-ban megváltoztatta a „Rózsafüzér Királynője” címére. A dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az 5 tizedet megelőző 3 üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban, a tridenti zsinat után, a 16. században került hozzá. A rózsafüzér titkainak számát is lecsökkentették 15-re, vagyis minden tizednek egyetlen titka van. A karthauzi szerzetesek a rózsafüzérrel követték az őskeresztény pusztai remeték szokását, akik egy-egy zsoltárt együtt elmondtak, majd csendben térdelve vagy leborulva azon hosszasan elmélkedtek, és a végén az elöljáró összefoglalta az egyéni imákat a „zsoltárkollektával”. A karthauziak elmondták az üdvözlégy első részét közösen, Jézus nevéhez hozzáfűzték a megfelelő titkot, és azon hosszasan egyénileg elmélkedtek, vagy inkább szemlélődtek. (Vö. Fra Angelico freskóit a firenzei Szent Márk kolostor minden egyes cellájában.) Természetesen manapság a rózsafüzért folyamatosan imádkozzuk, és a titokról való szemlélődés csupán színezi a 10 üdvözlégy lelkiségét. De jó volna, ha tudnánk néha időt szentelni az egyes titkok hosszabb megelmélkedésére, szemlélésére! A karthauziak a titkokat (50 vagy 150) csupán ajánlották szemlélődésre. Valószínűleg Porosz Domonkos volt az, aki az 50 üdvözlégy imát (Quinquagena) tizedekre osztotta, a titkokat hozzáadta, és elnevezte ezt az imádságot „rosarium”-nak, vagyis Mária rózsakoronájának. A titkokat latinul clausulának nevezték, mert ezek zárták le az üdvözlégy imáját. A titkoknak többféle sorozatát lehet találni a 15. század karthauzi kolostorainak kéziratai között. A legtöbb 50 titokból áll, de van 150 titkot tartalmazó is.

Igaz történet…

I. János Pál pápa velencei bíboros, pátriárka korában a velencei San Lorenzo kórházban egy síró asszony betegágyához ment és megkérdezte: Mi bántja?
- Sírok, mert érzem, nem sok van már hátra...Félek is, mert egész életemben kerestem, de máig sem találtam még meg a mennyország kulcsát..
A pátriárka a zsebébe nyúlt és rózsafüzérét a beteg asszony kezébe tette.
- Íme, itt van a mennyország kulcsa.

2009-10-07T12:39:00.001+01:00

LISIEUX-I SZENT TERÉZ

Alençon, 1873. január 2. + Lisieux, 1897. szeptember 30.

Teréz 1873. január 2-án született Martin Lajos József Szaniszló és Guérin Mária Azélia kilencedik gyermekeként. Két nappal később Mária Franciska Terézia névre keresztelték. Négy éves volt, amikor meghalt az édesanyja, ezért az apa öt lányával -- négy fia egészen kicsi korban meghalt -- átköltözött Lisieux-be, ott élt a sógora, Guérin Izidor gyógyszerész a családjával. Mindaddig, amíg Teréz kolostorba nem lépett, a Martin család a ,,Les Buissonets''-villában lakott.

Teréz 1881 októberében kezdett iskolába járni a bencés apácákhoz. 1883. március 25-én súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki, rámosolygott és meggyógyította. 1884. május 8- án áldozott először, és kérte az Urat, hogy ,,vegye el a szabadságát'', hogy ,,egy lehessen az isteni erővel''. Annak ellenére, hogy a Szent Jakab plébániához tartoztak, édesapjával minden reggel a székesegyházba, a Mária-kápolnába mentek misére. Elsőáldozásának évfordulójától közel másfél évig súlyos lelkiismereti kétségek kínozták, melyektől 1886 októberében szabadult meg.

Szerzetesi hivatást érzett -- erről már két éves korában tanúságot tett --, és a kolostori élet utáni vágyát csak fokozta két idősebb nővérének, Paulinának és Máriának a Kármelbe történt belépése.

1886 karácsonyán élte át ,,megtérését''. Felfogta, hogy Isten a felebaráti szeretetre hívja őt. További elmélyülését hozta a következő esztendőben az a meghívás, amelyet a Megfeszítettől kapott, aki arra hívta, hogy rajta keresztül akarja megváltó vérét kiárasztani a lelkekre. Teréz ettől kezdve többször mondogatta lelkivezetőjének, páter Pichonnak: ,,Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!'' Ez év májusában engedélyezte a gyóntatója, hogy hetenként négyszer áldozzon, majd egy hónappal később egy ötödik áldozás lehetőségét is megadta azzal, hogy a héten előforduló ünnep nem számított a négy áldozás közé.

Ekkor Terézia a Krisztus követését már kívülről tudta. Nagy hatással volt rá, hogy olvashatta Arminjon abbé előadásait: A világ vége és az eljövendő élet titkai (Párizs, 1882) c. könyvet. Az ,,Istennel való ismeretség'' gondolata, tudniillik, hogy az ember urának ismeri el Istent, s ő viszont gyermekének és szolgájának ismeri el az embert, megerősítette az örök jutalomba vetett hitét és reményét.

1887 pünkösdjének napján, a vesperás után édesapja megadta a beleegyezését, hogy Teréz belépjen a Kármelbe. Ezután talált rá Teréz erre a mondatra Arminjon könyvében: ,,A jutalmazó Isten hív: most rajtam a sor.''

Júliusban imádkozott egy halálra ítélt gyilkos, Pranzini megtéréséért, s amikor imádsága meghallgatásra talált, ,,növekedett benne a vágy, hogy napról napra lelkeket mentsen''. Szinte megszállottan a lelkek utáni vágytól, mindent megtett azért, hogy haladéktalanul beléphessen a karmelita apácák kolostorába. A gyógyszerész nagybácsi eleinte hevesen ellenezte a dolgot, de később beleegyezett, hogy karácsonyra Teréz belépjen a kolostorba. Delatroette püspök azonban, aki a karmeliták felettese volt, kategorikusan megtiltotta a belépést.

Ekkor fellebbezéssel fordultak a bayeux-i püspökhöz, s mikor eredménytelen maradt a kérelem, édesapja és Céline nővére kíséretében Teréz Rómába utazott, hogy a pápától kérjen segítséget. XIII. Leó pápa az ügyet az egyházi elöljárókhoz, s végső soron Istenhez utasította.

Ennek az esztendőnek a karácsonya újabb kegyelmet hozott Teréznek, amelyben felismerte a hit próbatételét. December 28-án azonban Hugonin bayeux-i püspök végre megadta a kolostorba lépéshez szükséges engedélyt. De Teréz még mindig nem követhette szíve vágyát, mert most a kolostor priórája késleltette: meg kellett várnia a nagyböjt végét.

Végre 1888. május 9-én Teréz átléphette a lisieux-i Kármel kapuját ,,minden illúzió nélkül'', azért hogy ,,lelkeket mentsen, és elsősorban a papokért imádkozzék''. Belépése napjának estéjén a priórának a Krisztus követéséből idézett egy sort: ,,Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk.'' Maria des Anges nővérrel együtt a mosókonyhába küldték, emellett egy lépcsőt és a hálótermet kellett söpörnie.

Ettől a naptól elfoglaltsága a következő volt: hat és fél óra zsolozsma és elmélkedés, öt óra munka, két óra közös foglalkozás, ugyancsak két óra egyéni foglalkozás, fél óra oktatás a novíciák mesternőjétől, összesen egy és háromnegyed óra étkezési idő és hat-hét óra éjszakai pihenés.

Az első öt esztendőben Teréz sokat szenvedett a magánytól. Annak ellenére, hogy a gyóntatója megnyugtatta: mentes a halálos bűntől, sokat küszködött a lelki szárazsággal és az egyedülléttel, melyek lehetetlenné tették számára, hogy másokkal közelebbi kapcsolatot építsen ki. Teréz azonban minden szenvedést természetfeletti örömmel fogadott. Az Úr ugyanis értésére adta, hogy csak a kereszt által akar lelkeket adni neki. Így történt, hogy ,,a szenvedés iránti készsége olyan fokban növekedett, ahogyan gyarapodtak a szenvedései''.

A kármelitáknál általános szokás szerint 1889. január 10-én nevéhez megkapta ,,a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett'' rendi nevet. A szerzetesi ruhát ekkor öltötte magára. A beöltözésen édesapja is jelen volt, de mindjárt a beöltözés után kórházba kellett mennie. Mint a beöltözést, a fogadalomtételt is a kolostor papja késleltette, de beavatkozása csak arra adott alkalmat, hogy Teréz belső élete még inkább a misztika felé bontakozzék ki. Ünnepélyes fogadalma előestéjén kegyetlen kísértés lepte meg: vajon elhatározása nem rettenetes öncsalás-e? 1890. szeptember 8-án kelt, kézzel írott fogadalmi formulájában Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Ő menyasszonyának lenni.

A következő év hozta meg számára pater Alexis Prou felszabadító segítségét. Ugyanebben az évben meghalt a Szent Teréziáról nevezett Genovéva nővér. A kolostorban veszedelmes járvány is kitört, ami több nővér halálát okozta, s ez alkalmat adott Teréznek arra, hogy megmutassa bátor odaadását. Mindezek végeztével engedélyt kapott a mindennapi áldozásra.

1893. február 20-án megválasztották priórának a Jézusról nevezett Agnes nővért, aki Terézt mindjárt kinevezte második újoncmesternőnek. Teréz e tevékenysége során fedezte fel, hogy a lelki gyermekség mennyire hatékony törvény a természetfeletti életben.

Még februárban kezdett verseket írni. Az év végére készült el a Jeanne d'Arc küldetése című drámával, amelyet a következő év januárjában a kolostorban elő is adtak a nővérek. Amikor Teréz édesapja ebben az évben meghalt, szeretett nővére, Céline is belépett a Kármelba, és a Szent Arcról nevezett Genovéva nővér nevet kapta.

Teréz 1896. január 20-án adta át feljegyzései kéziratát a priórának. Ez a munka az Egy lélek története c. könyv első nyolc fejezetét tartalmazza. Nagypéntek éjszakáján Teréz először köpött vért. Nem sokkal utána félelmetes kísértések támadták meg a hite és a reménye kérdéseiben, és e kísértések egészen a haláláig gyötörték.

Május 30-án, ,,életének legvigasztalóbb álma'' után kapott egy második lelki testvért, P. Roulland missziós pap személyében. A szeptemberi lelkigyakorlat elején fedezte fel különleges hivatását: ,,Az én hivatásom a szeretet!'' Ebből eredően határozta meg az Egyházon belüli helyzetét: ,,az Egyház, az én Anyám szívében én akarok lenni a szeretet!''

1897. április 6-tól a prióra összegyűjtötte Teréz különböző mondásait. 1926-ban ez a gyűjtemény Az utolsó szavak címmel jelent meg. Teréz június 2-ától folytatta a visszaemlékezéseit, s ezekből állt össze az Egy lélek történetének kilencedik és tizedik fejezete. Július nyolcadikán költözött be a betegszobába, s a hónap végén felvette a betegek kenetét. Augusztus 19-én másodszor is megkapta a szent kenet szentségét, és szeptember 30-án ezekkel a szavakkal halt meg: ,,Istenem, szeretlek!''

Terézt 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatták. Ugyanebben az évben, december 14-én a missziók főpatrónájává nyilvánította a pápa, 1944-ben pedig Franciaország második patrónája lett.

2009-10-07T12:37:00.001+01:00

Mi a legfontosabb a boldogsághoz? (Mese felnőtteknek)

Legtöbb ember egy életen át űzi a boldogságot és keresi a csodát, a gyógyírt, a titkot. Én ugyanezt tettem. Kerültem a kellemetlenséget, a fájdalmat, a csalódásokat, a bosszantó gondolatokat, a negatív embereket. Felépítettem egy erős, stabil kővárat és észrevettem, hogy nem sokan látogatják. Nem volt ott bosszankodás, mert nem volt kivel bosszankodni, minden úgy ment, ahogy én akartam, nem voltak negatív emberek, akik rontották volna a hangulatom, de irtó magányos volt az életem, mert a kőfalakon kívül semmit és senkit nem láttam.

Egy nap megjelent egy angyal és azt súgta,
Döntsd le a kőfalakat, mert azok nélkül is biztonságban tudsz élni, sőt ha boldog akarsz lenni, akkor szükséges lesz azokat ledönteni és bűvkörükből kikerülni. Ez először ijesztő volt. Mit teszek a támadások ellen? Hogy kezelem a csalódást, a fájdalmat, a kellemetlen élményeket, a durva és a negatív embereket? Amint ott ültem teljesen védtelenül és a félelemtől dideregve, újra megjelent az angyal és azt súgta: - Ne kerüld az érzést! Érezd minden porcikádban, ne told el magadtól, mint mindig! Úgy gondoltam őrült ez az angyal, de aztán azt mondta, próbáljam meg, mert ha nem próbálom, soha nem leszek boldog. Hááát, a cél érdekében mindent, még ezt is és becsuktam a szemem és átéreztem minden félelmes dolgot, ami akkor épp foglalkoztatott. Borzalmas volt, az elején azt hittem belehalok, úgy fájt, de amilyen gyorsan belém szállt az érzés, olyan gyorsan el is tűnt. Aztán valami furcsa érzés vett körül. Először úgy éreztem, minden erőmet elrabolta tőlem le kellet feküdnöm, mert úgy éreztem átment rajtam az úthenger.

Aztán hirtelen új erő vett körül és valami fénysugár szerűség ragyogott rám, aztán a fénysugár egyre beljebb és beljebb hatolt testembe. Először nem tudtam, mit tegyek az érzéssel, de az angyal újra beszélt hozzám és lágy, dallamos hangja megnyugtatott és átengedtem testemen a sugarakat. Azok egyre nőttek, nőttek és akkorák lettek, hogy már nem féltem semmitől, sőt kezdtem hihetetlen erőket érezni és úgy gondoltam, mindent el tudok viselni, még anyám siránkozását is, amitől eddig rettegtem és mindent megtettem azért, hogy elégedett legyen és befejezze a siránkozást. Abban a percben rádöbbentem, hogy ő mindig siránkozni fog. Ha nincs miért, akkor gyorsan kitalál valamit, mert neki csak úgy teljes az élete, ha siránkozhat. Az angyal újból megjelent és azt súgta, hogy fogadjam el anyámat úgy, ahogy van, mert nem fog megváltozni. Hát nehéz volt, de elfogadtam. Ettől nagyon megkönnyebbültem, mert nem tartottam az én feladatomnak őt boldoggá tenni.

A hirtelen felszabadult energia erőt adott más dolgokra. Olyanokra, amikről csak álmodtam, mert mindig el voltam foglalva azzal, hogy őt és másokat boldoggá tegyek. Nehezen ugyan, de megtanultam, hogy lehetetlen másokat boldoggá tennem, mert mindenki a saját boldogsága kovácsa és én csak hozzájárulhatok más érzéseihez. Úgy döntöttem, mindent megteszek azért, hogy gazdagítsam szeretteim életét anélkül, hogy felelősséget vállalnék érte. Ettől nagy kő esett le a szívemről. Hirtelen semmitől sem féltem, mert amitől eddig féltem, azt már átléptem és megtapasztaltam. Amit pedig megtapasztaltam, attól nem kell félnem, sőt gondolnom sem kell arra, hogy milyen nehéz lesz majd valamikor, ha elég merszem lesz, megküzdeni vele. Eddig ez rengeteg energiámat igénybe vett.

Olyan dologra voltam képes, amire még soha és új erőmet felhasználva színesben, élethűen részletek peregtek le előttem a jövőmből. A kellemetlen dolgok nem voltak már olyan kellemetlenek, mert nem mellőztem őket, hanem vállaltam a velük járó érzést és aztán azzal is kész voltam. Ritkán csalódtam, mert nem vártam el senkitől semmit. Kértem, és ha nem kaptam, kértem mástól, aki adott. Semmi sem volt már kötelező és semmi sem volt kőbe írva, mint régen. Szabadon gondolkodtam és másoknak is megadtam a szabad gondolkozás és döntés lehetőségét. Elkezdtem mindent csinálni, amiről eddig azt hittem nem voltam képes és nem számított, hogy mindez új volt és nem értettem hozzá. Ami késik, nem múlik, mondták egykor. Hát én úgy éltem életemet. Még 90 éves koromban is új dolgokat tanultam és az élet minden percét élveztem. Még a szenvedést is, mert tudtam jól, hogy utána kellemes, felszabadult percek jönnek és az élet csak úgy teljes, ha mindent, és kihangsúlyozom, MINDENT magába foglal, még azt is, amit eddig nagy ívben kerültem.

2009-10-07T12:30:00.002+01:00

Szádeczky-Kardoss György: Nincs időd

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!

De most már késő!... Nincs időd!

Kitzingerné Kardos Magdolna

Megjelenik a Katolikus Kelenvölgy lapja
Ezt minden kedves hívő nagyon várja!
Minden tudósítás benne lesz továbbra,
Bármi változás történik, szerepel rajta!
Tudósítást, vigaszt ad István atya,
Legyen a Kelenvölgyiek jóságos plébánosa.

Damjanich János imája

Ima kivégzésem előtt 1849. október 5-ről 6-ra virradóra:

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki.

Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágybeli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.

Damjanich Emíliámnak vigasztalásul

2009-10-07T12:27:00.000+01:00

Krisztusban Kedves Testvérek!

Szent István király intelmei ma is időszerűek. Közülük az első a katolikus hit megőrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta katolikus hit őrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed.

Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Néhány évvel ezelőtt még az e-világiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme is erősödik.

A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette. Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkező magatartásokat határozottan elutasítjuk.

Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy megerősödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthető. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük.

Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is.

Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. „ősmagyar szinkretizmus”. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg”-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék.

Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is. Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegető egyéb veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különböző formáit.

Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen megtévesztő kezdeményezéstől. Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is időszerű: „Mert jön idő: amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják”.

Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a családot.

Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtő Isten tervét az emberről, a családról, a kultúráról, a nemzetről. A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie.

Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így szoktak megfogalmazni: „vallásos vagyok a magam módján”. Csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az Egyház élő hitével összhangban hiszünk, mert egyedül Egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”.

Magyar Püspöki Kar
körlevele a tiszta hit megőrzéséért.

2009-09-07T12:21:00.000+01:00

Plébánosi beköszöntő

Amikor a világi életben új vezetőt neveznek ki valahova, szokás szerint közlik az illető lehetőleg minél előnyösebb fényképét és életrajzát. Ebben szerepelni szoktak a képzettségére vonatkozó adatok, karrierjének addigi állomásai, szakmai tapasztalata. A végén pedig egy ígéretes mondat, amelyből kiderül, hogy azért őt nevezték ki arra a posztra, mert oda ő a legalkalmasabb személy...

Az egyházi életben ez a püspöki kinevezéseknél szokott hasonlóan történni, már ami a fényképes életrajzot illeti. A plébánosok esetében ez annyiban más, hogy a távozó pap egyszer csak kihirdeti, hogy a püspök ekkortól ide és ide helyzete őt, utóda pedig xy atya lett, akit fogadjanak szeretettel. A hívek pedig elbúcsúztatják addigi papjukat és köszöntik az újat. Szegény új pap pedig már az első nap az érdeklődés kereszttüzébe kerül: Hány éves, hogy néz ki, milyen a modora, hogyan öltözik, hogyan misézik, hogyan prédikál, stb.

Mint az első itteni miséimen el is mondtam, tizenhárom éve vagyok pap és a mostani az ötödik helyem. Három plébánián voltam káplán. Az utolsón, Rákosfalván kilenc évig. Idén február elején váratlanul meghalt a 46 éves cinkotai plébános, ekkor bízták rám a pap nélkül maradt plébánia vezetését. Nagyon szép néhány hónapot töltöttem Cinkotán, örömmel tapasztaltam az ottani közösség segítő szeretetét és összefogását. Közben a Bíboros Úr úgy döntött, hogy a kárpátaljai szolgálat miatt szintén pap nélkül maradó Kelenvölgyi Plébánia vezetését bízza rám. Elfogadtam a döntését, és mint az első vasárnapi hirdetésben kihangsúlyoztam, nyitottsággal és tenni akarással jöttem Kelenvölgybe.

Amikor e sorok megjelennek, azt hiszem, plébániai közösségünk valamennyi tagja már birtokában van az első benyomásnak a plébánia új papjáról, vagyis rólam. Nyilván vannak, akiknek szimpatikus a személyem és a stílusom, másoknak talán kevésbé. Azt hiszem, ezeken a szempontokon felül tudunk emelkedni. Ha valóban Krisztusra tekintünk, akkor el tudjuk fogadni egymást. Egymás kölcsönös elfogadásából pedig hiszem azt, hogy jó együttműködés alakulhat ki a plébániai közösség valamennyi tagjával. Nem egy évre tervezem az itteni szolgálatomat. Mostantól a legjobb tudásom szerint mindent meg fogok tenni a Kelenvölgyi Plébánia fejlődéséért, lelki és anyagi értelemben egyaránt.

Ehhez azonban szükség van az itteni közösség támogatására és jelenlétére a plébániai életben.

Azt szeretném, ha a templomunkba járók valóban a sajátjuknak éreznék ezt a templomot és plébániát, nemcsak annak szép ünnepeivel és felemelő pillanataival, hanem minden ügyes-bajos dolgával és munkát, erőfeszítést igénylő feladatával együtt.

Mint a templomban már szintén említettem, szeretnék személyesen megismerkedni mindenkivel. Kettőn áll a vásár, mint tudjuk. Rajtam nem fog múlni, hogy betekintést nyerjek az ide járók életébe, családjába, otthonába.

Mindenkit bátorítok, hogy vegye fel velem a kapcsolatot, akár személyes lelki segítségre van szüksége, akár ötlete van plébániai életünk fejlődésével kapcsolatban.

Szeretném, ha Kelenvölgyben megvalósulna a Jézus főpapi imájában szereplő mondat: „Legyenek mindnyájan egy!” (Jn 17,21) Azért szeretnék dolgozni, hogy mi, kelenvölgyi katolikusok egységben lehessünk Istennel és egységben lehessünk egymással is.

Lancendorfer István

2009-09-07T12:03:00.001+01:00

10 törvény a lelki nyugalom eléréséhez

XXIII. János pápa: 10 törvény a lelki nyugalom eléréséhez

1. Ma megkísérlem átélni a napot úgy, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem minden problémáját.

2. Ma igen nagy figyelmet fordítok fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak, vagy kijavítsak, csak magamat.

3. Boldog leszek a tudatban, hogy boldogságra születtem, nemcsak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.

4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez, anélkül, hogy a körülmények alkalmazkodnának az én kívánságomhoz.

5. Ma tíz percet szánok az időmből egy jó olvasmányra, amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.

6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.

7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen, ha gondolatban sértődöttnek érzem magamat, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.

8. Ma újra részletes programot állítok össze, talán nem mindig ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. Két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.

9. Szilárdan hiszek abban, akkor is, ha a tények az ellenkezőjét mutatják, hogy az Isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világon.

10. Ma nem félek, és különösen örülök mindennek, ami szép és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy 12 órán át jót tegyek.

Szeptember és Októberi programjaink

Szeptember 13. Veni Sancte gitáros szentmise, majd kirándulás Budaörsre

Szeptember 27. Zarándoklat jelentkezési határideje

Október 4. Bor a Bibliában címmel borkóstoló a plébánián Kató Csaba diakónus vezetésével
18-20 óráig. Részvételi díj:1500 Ft/fő. Ezzel hagyományt kívánunk teremteni és

évről-évre az őszi időszakban hasonló rendezvényt szervezünk majd.

Október 11. Gitáros mise, majd kirándulás a pákozdi Arborétumba. Autókkal megyünk odáig,
ott sétálunk, majd szalonnát sütünk, beszélgetünk. A hozzávalókról (fát kivéve)
mindenki maga gondoskodjon.

Október 17. Zarándoklat Máriabesnyőre

2009-09-07T12:00:00.001+01:00

Hittantábor Anno 2009

Az idei plébániai hittantábor Julius 20 -25. között került megrendezésre a szokásos helyszínen Szabadifürdőn. Mi, felnőttek már hetekkel előbb megtervezzük a tábori programokat, teendőket. Megbeszéljük személyekre lebontva a feladatokat, mint ahogy utána is megvitatjuk tapasztalatainkat és ötleteket gyűjtünk a következő évhez. Minden tervezés és gondos előkészület ellenére mégis minden tábor új, egyedi, és megismételhetetlen lesz, s talán ettől szeretünk évről évre részt venni benne!

Az ideit mindenképpen a „legek” táborának nevezném, több szempontból is.

Először is a létszámot tekintve, minden idők legnépesebb hittanos csapata jött itt össze. 32 gyermek, ebből két óvodás korú, sőt a 2 éves Katika képviselte a legfiatalabb korosztályt. Voltak végzős nyolcadikosok, s rengeteg visszatérő, rutinos táborozó gyerek is eljött, aminek nagyon örültünk. A nagyobbak csoportvezetői feladatot kaptak, és mint tavaly is, nagyon lelkiismeretesen végezték a dolgukat. Mi felnőttek kilencen voltunk, s a legeknél maradva ebben az évben jött el a legtöbb apuka is, új szint hozva a tábori életbe. A sátorállítás mellett most több feladatban vettek részt, hálás köszönet érte!

A legekhez kapcsolódva, be kell számolnom arról, hogy ebben az évben újításként ez a 6 nap egyetlen fő gondolat köré szerveződött, ami a teremtett, „kölcsönkapott” világunk védelme volt. „Lelki mondanivalóját”tekintve a legegységesebb tábor jött így létre. Minden nap más és más szempontból jártuk körül a témát, a gyerekeknek összeállított játékok, feladatok ehhez kapcsolódtak. Kedden Dreisziger Andi a teremtett világ szépségeiről mesélt és szervezett játékos vetélkedőt. Szerdán Edelényi Kati „az élet Isten ajándéka” című gondolatébresztő előadását hallhattuk. Csütörtökön a szolidaritás gondolatát beszéltük át Szlanka Erzsivel, az utolsó nap pedig a közösség volt a fő téma Szabó Katival. Az utóbbi, közösség-egység gondolat mentén, maradandó „emléket” is alkottunk: közösen, mindenki csak egy- egy szint felhasználva festett „tájképet” egy hatalmas fehér lepedőre, ami elképzeléseink szerint a hittanterem falát fogja díszíteni. És hogy a helyszínen is hagyjunk „nyomot” az 2009-es évről, elültettünk egy fát, reméljük sok-sok árnyékot és oxigént adva az utókor táborozóinak! Ráadásként említeném meg a felnőttek Pancsinello előadását, ami szintén azzal a tanulsággal szolgált, hogy minden és mindenki, mely teremtett világunk része, értékes.

„Rekordokat döngettünk” a programokat illetően is: az idén két tartalmas, egész napos kirándulás is volt. Az egyik Szántódpusztára, ahol egy skanzen jellegű múzeumban régi majorsági épületeket láttunk és bepillantást nyertünk az egykor itt élő családok életébe. (a kirándulás alatt rekordmennyiségű zsömle is fogyott, pontosan 120). A másik „kiruccanás” az immár hagyománnyá váló Tihanyba hajózás volt, ahol az Apátságot és a múzeumot jártuk végig részletes idegenvezetéssel, majd a délutánt az időjárásra való tekintettel fürdéssel „fűszereztük” (mi úgy éreztük ez volt a nyár legmelegebb napja, bár a statisztikák lehet, hogy mást állítanak).

S végül, de nem utolsó sorban, jöjjenek a hagyományok, amik/akik nélkül, ahogy mondani szokták:”hittantábor nem jöhetett volna létre! ”Welcome étel”, azaz paradicsomos húsgombóc. Lángos sütés 40 fokban és megannyi finom falat, s-mindez Ságodi Éva jóvoltából. Kézműves alkotások Szabó Kati segítségével, angyalkázás, nagy-nagy nevetések a búcsúest előadásain. Mindennapi fagyizás, sok-sok fürdés a Balatonban, és természetesen a közös misehallgatás.

Összefoglalva, az idén is, mint minden évben, mi felnőttek és gyerekek sok-sok élménnyel gazdagodva a lelkünkben térhettünk haza, remélve, hogy élménybeszámolóinkkal kedvet csinálunk mindazoknak is, akik még nem vettek részt a táborban!

2009-09-07T11:58:00.001+01:00

Szent Mihály Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok

Azokat az angyalokat nevezzük főangyaloknak, akik fontos üzenetet hoznak Istentől. A főangyalokat külön névvel is megjelöljük. Egyikük neve Mihály, ki olyan, mint az Isten, a másiké Gábor, Isten ereje, a harmadiké Rafael, Isten orvossága. Az angyalok Isten üzenetét hozzák. Szeretnénk ezt az üzenetet mi is továbbadni, angyalaivá válni embertársainknak

SZENT MIHÁLY

Az angyalok életéről nincsenek az emberekéhez hasonló életrajzi adatok. Az ő életük más formában valósul meg. Történetük a teremtéssel kezdődött, ők lettek a legtökéletesebb teremtmények. Kegyelembe öltöztek - tanítják atyáink - és próbára lett téve hűségük. Szabad akaratuk lehetővé tette a jók számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűségesek jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett.

A szenthagyomány Mihályt teszi meg a nagy harc vezérévé, ebben a harcban a bukott angyalok le lettek taszítva a mennyből
Mózes testét halála után angyalok temették el ismeretlen helyre , nehogy a zsidók bálványként tisztelhessék. Mihály főangyal volt az, aki viaskodott a Sátánnal, védve Mózes testét.
Ő az az angyal, aki Dánielnek megviszi a hírt a szabadulásról és az óvásról.
495-ben Dél-Itáliában, Apuliában megjelent, ettől kezdve ott, Garganó hegyén kegytemplom várja a búcsújárókat.
Nagy Szent Gergely pápának is megjelent Hadrián császár mauzóleuma felett, jelezve a nagy pestis járvány végét. Ma az Angyalvár tetején látható ércszobra figyelmeztet minket Mihály jelenésére.
Franciaországban is híres búcsújáróhely alakult ki a Mont- Saint-Michel sziklatömegén. Már 966-ban bencés apátságot alapítottak itt Szent Mihály tiszteletére.
Lovagrendek tisztelték védőszentjüknek, hadseregek hímezték képét zászlóikra (például 955-ben a magyarok ellen Lech mezején), az Egyház is segítségül hívja a rossz elleni küzdelemben.

GÁBOR főangyal, a Szentírás szavai szerint az Úr előtt álló hét főangyal egyike. Láng-követek ők, akik az emberiséget irányítják. Szerepüket hasonlítják a hétágú gyertyatartóhoz, Isten világosságát terjesztik a történelem szentélyében. Jelképezik a Szentlélek 7 ajándékát, vagy a 7 szentséget.
Gábor szerepe: a hívatottaknak Isten terveit hírül vitte.
Dánielnek megjelent a fogság idején, s megmutatta az üdvtörténet fejlődését, a nagy birodalmak harcait és pusztulását, Izrael szabadulását, és a Messiás eljövendő országát. Megmagyarázta Gábor főangyal Dánielnek a különböző látomások értelmét.
Zakariásnak megjelenve a főangyal a jeruzsálemi templomban hírül adta Keresztelő Szent János születését és a megváltás elérkeztét. Magáról elmondja ekkor, hogy az Úr színe előtt áll.
Názáretben Máriánál megjelenve a Megtestesülést jelentette be. Magáról ekkor semmit sem mondott, Lukács evangélista nevezi Gábornak. Szavait idézzük minden "Üdvözlégyben".
Ünnepe a II. Vatikáni Zsinatig március 24-én volt. és a Zsinat tette egy napra a három ismert nevű angyal ünnepét.

RÁFÁEL

Angyal. Egyike a hét angyalnak, aki mindig kész arra, hogy az Úr színe elé lépjen. A Bibliában csak Tób könyvében szerepel.
Az ifjú Tóbiás kísérője. Segít nehéz helyzetekben, gyógyít, ártalmatlanná tesz démont.
A zsidó irodalomban, mint angyalfejedelem, vagy trónálló angyal jelenik meg, így a Kumráni leletekben is. A keresztény hagyomány a főangyalok közé sorolja és az úton levők védelmezőjét látja benne.

2009-09-07T11:53:00.001+01:00

Amit a Szent Keresztről érdemes tudni…

A szent keresztet ünnepét hirdetjük ebben a hónapban az Egyházakban. Azt a keresztet, amely oly sok helyen és oly sokféle módon megtalálható. Hiszen ott van a kereszt a templomok tornyán általában legmagasabban egy-egy település fölött, ott van egy-egy régi épület homlokzatán, ott van a szobánk falán. Ott van a temetőben, a keresztek sűrű erdejében, ott találjuk a nyakláncokon, fülbevalókon, ékszereken.
Mi ez az egyszerű jel, amely oly sok helyen ott van, aminek annyi változata alakult ki, amit oly gyakran használnak, s megtalálunk ma is címerekben, jelvényekben? Mi ez a jel amely leginkább az európai kultúrát teljesen betölti?

Ha a kereszt eredetét kutatjuk vissza kell mennünk egészen az Ókorba, a perzsákhoz. A perzsáktól terjedt el a kereszt, amely kivégzési eszköz volt. Tőlük vették át többek között a rómaiak is ezt a kivégzési módot. A keresztutak szokásos ábrázolásával ellentétben az elítélt nem az egész keresztet vitte a vesztőhelyre, hanem csak a vízszintes szárát, amelyet kiterjesztett karjaira kötöttek, s amelynek súlya jó 30-40 kg-ot tett ki. A vesztőhelyen szögezték kezeit a vízszintes gerendába, majd illesztették azt a mindig a vesztőhelyen beásott függőleges oszlopba, s végül a lábát is odaszögezték az elítéltnek. Az elítéltnek rettenetes kínokat kellett kiállni, mire elérkezett a halál, s ez a haldoklás sokszor napokig is eltartott. Oly rettenetes kivégzési mód volt, hogy a Római Birodalomban ezt a római polgárokra nem volt szabad alkalmazni. Csak a gyilkosok, lázadók, rabszolgák, bűnösök kivégzési módszere volt, amint az Kr. e. 71-ben történt, amikor Crassus leverte a Spartacus féle rabszolgafelkelést és elrettentésül az egyik Rómába vezető út mellett 6000 ragszolgát feszített keresztre. Akárhogy is szépítenénk a dolgot a kereszt végső soron eredetét tekintve egy bitófa. Olyan bitófa, kivégzőeszköz a kereszt, mint ma az akasztófa, vagy az villamosszék. S ez a rettenetes kínzószerszám csak azért maradt meg az európai kultúrában, mert Jézus Krisztus, a Megváltó, ezen szenvedett és halt meg.

Kereszt, akasztófa vagy villamosszék - egy légyeges a keresztnél: egy bitófa lett a kereszténység legfőbb szimbólumává. Mert Jézus Krisztus, az Isten Fia szenvedett és halt meg rajta. És valóban szenvedett, nem csak egy látszattestben volt, nemcsak látszólag vérzett és haldoklott, ahogyan oly sokan tévesen hitték már a kereszténység története során a kezdetektől napjainkig. Mert ha belegondolunk igazán, hogy kicsoda Jézus Krisztus, akkor még annak a gondolatától is elborzad tisztességes érzésű ember, hogy az Isten szenvedjen. Mert Jézus valóban Isten Fia volt, nem pedig egy különleges képességekkel rendelkező ember, próféta.

De szenvedhet az Isten? Muszáj volt ilyen utolsó módon megváltani a világot, a mindenható, mindentudó Istennek nem lett volna lehetősége arra, hogy másként váltsa meg az embereket? Ne ennyi szenvedés, botrány árán? Ne egy gyilkosoknak, gazembereknek fenntartott utolsó bitófán?

A megdöbbentő az, hogy Istennek lett volna más módja az emberek megváltására. De hát akkor miért ezt az utolsó, megbotránkoztató módszert választotta?

A választ hallottuk a mai evangéliumban: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen." A szeretet a kulcsszó tehát ebben a keresztáldozatban. Mert tévesen benne maradt az emberek tudatában az ősidők óta meglévő vallásos jelenség az áldozattal kapcsolatban. Eszerint az áldozat azt jelenti, hogy az ember valamit leöl, feláldoz, megsemmisít, hogy kiengesztelje az isteni erőket. A pogányok állatokat, vagy némely vallások embereket áldoztak az isteneknek, hogy ezzel kedvükben járjanak. Jézus Krisztus keresztáldozatánál még véletlenül sem lehet erre gondolni, mert könnyen úgy jöhet ki a végeredmény, hogy az Atyaisten feláldozta Fiát, egy embert, egy tökéletes embert, hogy az emberiség az Isten kedvében járjon. Ez a gondolat egy tökéletesen elferdített dolog.

Jézus keresztjénél nem erről van szó, nem arról, hogy a mi Istenünk ilyen véreskezű lenne. Nem véletlenül sem. A keresztáldozatban arról van szó, hogy Isten Fia önként, saját elhatározásából belehal a szeretetbe.

Nem ismeretlen számunkra a szeretetnek ez a magasfoka az emberek között, mert gondoljunk a szerelmesekre, vagy a házastársakra, vagy a gyermekéért aggódó anyára, amikor art halljuk, hogy "belehalnék, ha történne valami bajod, belehalnék, ha elveszítenélek". Ez történt a kereszten: Jézus bele is halt ebbe az aggódásba, ebbe a mindent féltő szeretetbe. Mert "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen."

Szeretet - ez a szó manapság igencsak sokat cseng a fülünkbe, úton-útfélen. De a legnagyobb baj nem is az, hogy a szót rosszul értelmezik, hanem az, hogy meg sem tudják már élni az igazi önzetlen szeretetet. Mai teljesítményekre törekvő korszellemünk megfertőzte a szeretet igazi értelmét is. Az hisszük, hogy a szeretet olyasvalami, amit mennyiséggel lehet mérni, mint a pénzt: ha kiadjuk kezünkből, akkor kevesebb lesz. Emiatt nem tudnak önzetlenül, szeretetet adni sokan másoknak. Feltételeink vannak: elfogadlak, szeretlek, ha ezt meg ezt megteszed.

Kedves testvérek, a valódi szeretet nem mérhető le mennyiségben, nincs feltételhez kötve. Nem fogy el, ha adjuk, hanem éppen akkor növekszik, ha másokkal is megosztjuk, ha másokon gyakoroljuk önzetlenül, feltétel nélkül. Ezt mutatta meg Jézus a kereszten, azt az igazi, tökéletes szeretetet. Hiszen ő mondta: "nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért". Ő életét adta, mindent kiadott magából önzetlenül. És szegényebb lett általa? Nem! Hiszen hány, meg hány millió ember szeretetét szerezte meg ezzel az önzetlenségével. Hányan voltak készek életüket is érte adni a keresztény vértanúk között. Hány millióan szeretik napjainkban is ezért az önzetlenségéért őt a keresztények.

Ez tehát a kereszt üzenete, ennek a két egymásba rakott fagerendának. S így lett az utolsó bitófából a szeretet felkiáltójele. Tekintsünk ezentúl úgy a keresztre, akár itt a templomban, vagy házaink, szobáink falán függő keresztre, mint annak jelére, hogy ennyire szeret minket az Isten. S ha ennyire szeret minket, akkor nem maradhat ez viszonzás nélkül. Életünkben, hétköznapjainkban válaszoljunk Isten szeretetére felebarátink és Isten önzetlen, feltétel nélküli szeretetével.

2009-09-07T11:45:00.002+01:00

Szentek, ünnepek Szeptember hónapban

Szeptember 3. Nagy szent Gergely pápa, egyháztanító

Rómában született 540 táján, patrícius családból. Állami szolgálatba lépett és később ő lett Róma városának prefektusa. Apja halála után családi házában alapította meg a Szent András-kolostort, melynek szerzeteseiből küldte el Ágostont és 40 társát az angolszászok megtérítésére. A család szicíliai birtokain további hat kolostort létesített. Ő maga is bencés szerzetes lett az András-kolostorban. 578-ban diakónussá szentelték, majd nemsokára el kellett hagynia kolostorát, pápai követként Konstantinápolyba küldték. 590. szeptember 3-án, Szent Péter székébe választották. Nagy Szent Gergely pápa, a négy nyugati egyházatya egyike. 604. március 12-én halt meg.

Szeptember 7. Szent Márk, István, Menyhért áldozópapok, Kassai vértanúk

PONGRÁCZ SZENT ISTVÁN 1582-ben született Alvincen ősi erdélyi nemesi családból.

KŐRÖSY SZENT MÁRK 1588-ban született a horvátországi Kőrösön.

GRODECZ MENYHÉRT 1584-ben született Lengyelországban, a sziléziai Teschenben.

Kassára kerülve Pongrácz Istvánt majd Kőrösi Márkot kapta segítőül. Bethlen Gábor és Rákóczi György református hajdúi 1619. szeptember 5-én elfoglalták Kassát, mindhármójukat őrizetbe vették. Mivel nem voltak hajlandók áttérni, borzalmasan megkínozták, megcsonkították őket. Őt is mezítelenül a ház gerendájára kötötték, testét késekkel össze-vissza szurkálták, majd kardokkal és bárdokkal vagdosták, fáklyákkal sütögették. Végül a szennygödörbe dobták a haldoklót. István atyával még egy napig szenvedtek magukra hagyva, egész nap hallható volt megtört sóhajtozásuk. Csak néhány nap múlva temették el őket.

Szeptember 8. Szűz Mária születése (Kisboldogasszony)

Szeptember 12. Szűz Mária szent neve

Szeptember 14. Szent Kereszt Felmagasztalása

Szeptember 15. FÁJDALMAS ANYA ÜNNEPE

Simeon megjövendölte Mária szenvedését, a hét Tőrszúrást, latinul "Transfixio"-t. A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő Anya ábrázolása, igen gyakran ölében a halott Fiával szerepel (Pieta). Az Egyház megemlékezik Mária életének, a vértanúk királynéjának többi szenvedésére is.

Isten Anyjának szenvedéseit már a liturgikus ünnepek elrendelése előtt is tisztelték. 1233-ban hét firenzei alapító: a szerviták rendjét (Mária szolgáinak rendje) alapította. Feladatul tűzték ki a fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését. 1304-ben XI. Benedek pápa jóváhagyta a rendet. 1888-ban XIII. Leó pápa a "hét alapítót" szentté avatta és ezt az ünnepet február 11-ére tette.

1423. Kölni zsinat az ünneplést elrendelte ennek az ünnepnek a beiktatását, Húsvét utáni 3. vasárnapjára. XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére. 1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette. Most szeptember 15-én ünnepeljük

Szeptember 16. Szent Kornél pápa, szent Ciprián püspök, vértanúk

Szeptember 21. Szent Máté apostol, evangélista

Szeptember 23. Pietrelcinai szent Pio szerzetes

Szeptember 24. Szent Gellért püspök, vértanú

Jó tudnunk, hogy hazánk történelmében közel, s távol voltak olyanok, akik komolyan vették Jézus szavait: „ne féljetek azoktól, akik megölik a testet”. Szent Gellérttől a kommunizmus vértanúiig hitvallókat termett ez a föld. Ők a magyar egyház első számú reményei. Gazdag örökségük nem anyagiakban mérhető, a lélek erejét hirdetik. Szent Gellért, szent Imre herceg tanítója példát ad a mai szülőknek és pedagógusoknak, hogy a rájuk bízott nemzedéket a soha el nem múló lelki értékek szeretetére neveljék.

Szeptember 29. Szent Mihály szent Gábor és szent Rafael főangyalok

2009-09-07T11:25:00.005+01:00

HA A BIBLIA LENNE A MOBILOM

Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk, mint ahogy a mobiltelefonunkat?

Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk?

Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük?

Mi lenne, ha az igékre úgy néznénk, mint az sms-ekre?

Mi lenne, ha ajándékként adnánk?

Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőnként ezt vennénk elő?

Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá, hogy nem tudunk nélküle élni a mai modern világban?

Mert a Biblia olyan, mint a mobilunk. Összeköt Istennel, ezáltal is tudunk Vele kommunikálni, aki ezen keresztül is válaszol.

És miért jobb a Biblia, mint a mobil?

Mert soha nem kell a térerő miatt aggódnunk,

ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával megteremtette a 100%-os lefedettséget az egész Földön

és kiontott vérével aláírta azt a szerződést, mely örökre szól, és állja minden számlánkat,

így ingyenesen hívható...

2009-02-10T00:36:00.000Z

Szent Pál, a vándor, a népek apostola XVI. Benedek pápa üzenete az elvándorlók és menekültek 95. világnapjára

Az Elvándorlók és menekültek világnapjáról mostanában emlékezett meg az Egyház. Az alábbiakban XVI. Benedek pápa erre az alkalomra fogalmazott üzenetét adjuk közre.

Kedves Testvérek! Az elvándorlók és menekültek világnapjára írt idei üzenet témája: „Szent Pál, a vándor, a népek apostola”. Ezt annak a jubileumi évnek ünnepi eseménye sugallta, amelyet magam rendeltem el az apostol tiszteletére, születésének 2000. évfordulója alkalmából. A hithirdetés és a közvetítő működés a különböző kultúrák és az evangélium között dolgozott, amelyért Pál, aki „hivatásból lett vándor”, valóban fontos eligazodást jelent mindazoknak, akiket a jelenlegi migrációs mozgások érintenek.

Saul, mivel egy – a ciliciai Tarzuszban élő – emigráns zsidó család gyermekeként született, héber és görög nyelven tanult, zsidó és görög kultúrában nevelkedett, de neveltetésében a római kultúra befolyása is fontos szerepet kapott. Miután a Damaszkuszi úton találkozott Krisztussal, az Úr utasításának megfelelően – „Csak menj, mert én messzire, a pogányok, közé küldelek”– késlekedés nélkül, teljes bátorsággal és lelkesedéssel új küldetésének szentelte magát, de közben sohasem tagadta meg saját népe hagyományait, mindig tiszteletet és hálát tanúsított a zsidóság és a törvény iránt. Élete gyökeresen megváltozott: Krisztus lett léte tulajdonképpeni alapja és apostoli elkötelezettségének hajtóereje az evangélium szolgálatában. A keresztények üldözőjéből Krisztus apostola lett.

A Szentlélek vezetése alatt teljesen feláldozta önmagát, hogy nemzetiségre vagy kultúrára való tekintet nélkül mindenkinek hirdesse az evangéliumot. Amely „Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek, először is a zsidónak, azután a görögnek”. Apostoli útjai során – annak ellenére, hogy akadályokba ütközött – először a zsinagógákban hirdette az evangéliumot, különösen nagy figyelmet szentelve szórványban élő honfitársainak. Csak miután ezek elutasították, fordult a pogányok felé, és lett igazán a „migránsok misszionáriusa”, hogy mint maga is vándor és Isten utazó követe, minden embert meghívjon arra, hogy „új teremtménnyé” váljon Isten Fiában.

A kérügma hirdetése arra indította, hogy átkeljen a Közel-Kelet tengerein és bejárja Európa útjait, hogy végül megérkezzen Rómába. Antióchiából kelt útra, ahol olyan népcsoportoknak hirdette az evangéliumot, amelyek nem tartoztak a zsidósághoz, és ahol Jézus tanítványait először nevezték „keresztényeknek". Élete és hithirdetése arra irányult, hogy mindenki megismerje és megszeresse Jézust, hiszen minden nép arra hivatott, hogy egy néppé váljon Őbenne.

Napjainkban, a globalizációnak ebben a korszakában, szintén ez az Egyháznak és minden tagjának is a hivatása-küldetése; olyan küldetés, amelyben a figyelmes lelkipásztori gondoskodás kiterjed a migránsok sokrétű világára is – a külföldön tanuló diákokra, száműzöttekre és kitelepítettekre –, beleértve a modern rabszolgaság valamennyi áldozatát, például az emberkereskedelem áldozatait. Napjainkban is a Nemzetek Apostolának elkötelezett hozzáállásával kell közvetítenünk az üdvösség hírét, miközben a különböző szociális és kulturális helyzetekre éppúgy figyelemmel kell lennünk, mint a nehézségekre, amelyekkel a migránsok és az úton lévők sajátos helyzetük alapján szembesülnek. Az a kívánságom, hogy minden keresztény közösség ugyanazt az apostoli buzgóságot ápolja, mint Szent Pál, aki mindenkinek az Atya üdvözítő szeretetét hirdette, s aki, hogy „minél többet megnyerjen” [Krisztusnak], „a gyöngék közt gyönge... mindenkinek mindene [lett], hogy mindenkit üdvözítsen”. Példája serkentsen minket is arra, hogy a világ minden részében szolidárisak legyünk e testvéreinkkel, és minden eszközzel szorgalmazzuk a békés együttélést a különböző etnikumok, kultúrák és vallások között.

Így megvalósul az Úr ígérete: „Akkor felkarollak benneteket és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a leányaim lesztek”. Mindezek tudatában hogyne gondoskodnánk azokról, akik olyan nehéz szükséghelyzetekbe kerültek, mint a menekültek és a száműzöttek? Hogyne segítenénk szükségükben azokat a gyenge és védtelen, kétes és bizonytalan helyzetbe került embereket, akiket a társadalom peremére szorítottak, vagy abból teljességgel kizártak? Az ilyen embereknek különös figyelmet kell szentelnünk, Szent Pál egyik közismert szövegének megfelelően: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket... s ami alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak, hogy senki se dicsekedhessék Isten előtt”.

Legyünk meggyőződve arról, hogy minden ember, akinek szüksége van ránk, és akin segíthetünk, felebarátunk. Szent Pál sok népnek és sokféle kultúrában hirdette az evangéliumot; a nagy, alázatos apostol és vándor tanítása és példája sarkalljon minket annak felismerésére, hogy a felebaráti szeretet gyakorlása az egész keresztény élet csúcspontja és foglalata. A szeretet parancsa csak úgy teljesíthető – és ezt mi nagyon jól tudjuk –, ha Jézus tanítványai az ő asztalánál együtt részesülnek az Eucharisztiából, amely éppen a testvériség és a szeretet szentsége. Amint Jézus az utolsó vacsorán az Eucharisztia ajándékával együtt a felebaráti szeretet új parancsát is nekünk adta, ugyanúgy kell az ő barátainak is a kegyelem erejével és Krisztusnak, az emberek „szolgájának” nyomán haladva, teljes odaadással szolgálniuk és gondoskodniuk egymásról, amint Szent Pál is ajánlotta: „Hordozzátok egymás terhét; így teljesítitek Krisztus törvényét”. Csak így gyarapszik a szeretet egymás és mindenki iránt.

Kedves Testvérek!

Ezt az „örömhírt” szüntelenül hirdetnünk és tanítanunk kell, teljes lelkesedéssel, bátran, odaadással és minden erőnkkel! A szeretet magába sűríti az evangélium teljes üzenetét, Jézus tanítványait pedig az egymás iránti szeretetükről és a mindenki iránt tanúsított vendégszeretetükről ismerik fel. Pál apostol és különösen Mária, a befogadás és a szeretet édesanyja esdje ki számunkra ezt az ajándékot. Miközben Isten segítségét kérem az elvándorlók minden támogatójára és gondozójára, az elvándorlók egész világára, imáimban állandóan megemlékezem mindenkiről, és szívből adom apostoli áldásomat.

XVI. Benedek pápa

2009-02-10T00:33:00.000Z

A rózsafüzér, mint ima

A rózsafüzér gerincét az 5×10 Üdvözlégy imádkozása alkotja, oly módon, hogy a szövegben Jézus neve után beillesztjük az egyik titkot. A titkok Jézus életére, illetve üdvtörténeti szerepére vonatkozó mondatok. A rózsafüzér titkai hosszú ideig három sorozatot alkottak: örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkokkal.
Ezt II. János Pál pápa egészítette ki a világosság titkaival.

Az imádkozás módja

A rózsafüzért a következőképpen kell mondani:
Az ima keresztvetéssel kezdődik.
A keresztre egy Apostoli hitvallást mondunk.
Az első nagy szemekre egy Miatyánkot.
Az ezt követő 3 kis szemre 1-1 Üdvözlégyet,
Jézus neve után a következő betoldásokkal:
• ... aki hitünket növelje. (Lk 17,5)
• ... aki reményünket erősítse. (Róm 15,13; 1Jn2,5; 4,12)
• ... aki szeretetünket tökéletesítse. (2Kor13,11; iJn2,5; 4,12)

• Ezután a Dicsőség-et mondjuk, amit a Fatimai fohász-szal zárunk le.
• A bevezető utolsó (nagy) szemére ismét egy Miatyánkot.
• A körben a 10 egymást követő kis szemre 1-1 Üdvözlégyet, mindegyikben a kiválasztott sorozat első titkával.
• A tizedet egy Dicsőség majd a Fatimai fohász zárja (erre nincs külön szem).
• Folytatjuk a következő tizeddel: a nagy szemre Miatyánk, a 10 kis szemre Üdvözlégyek a második titokkal.
• Az ötödik tizedet záró Dicsőség és a Fatimai fohász után ismét keresztvetés következik.

Hogyan keletkezett az Üdvözlégy Mária

Ennél a buzgóságnál, mellyel a Boldogságos Szüzet köszöntötték, nem csoda, ha a köszöntés legkedveltebb formáját direkt az Evangéliumból vették, az angyali üdvözletből, és Máriának Erzsébetnél tett látogatásából, melyet mindenki ismert:
– „Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled, áldott vagy te az asszonyok között” (Luk 1,28);
– „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Luk 1,42). Ez a két köszöntés képezi az Ave Mária első részét. Az általános vélemény szerint, e kettőt a 11. században kapcsolták össze. A 17. század elején az Ave Mária második része (Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján) még nem volt általánosan használatos. Az Ave befejezetlen maradt és csak a (mostani) első részből állt.

A Fatimai fohász

A Fatimai fohász a három pásztorgyermek - Jácinta, Ferenc és Lúcia fohászaként vált ismerté. A portugáliai, Fatimai Szűz Mária kultuszához kapcsolódik, ami a 20. század egyik legjelentősebb, a katolikus egyház által igazoltnak tekintett Szűz Mária-jelenése volt - ami 5-ször egymás után, egy bizonyos időben megismétlődött. Maga a fohász az első két titok részeként nyer értelmezést, amit a Szűzanya a gyerekekre ráhagyott. Mindezt csak egy negyed évszázaddal később a jelenések után (1917) közölhetett, írhatott meg Lúcia nővér az egyházi hatóságok engedélyével.
Ezek után általánossá vált e rövidke fohász imába foglalása, főként a rózsafüzér (vagy régiesebb megfogalmazásában) - szentolvasó imádkozásakor, a Dicsőség...-ek elmondása után.
A titkokat követően a Szűzanya még ezt mondta a gyerekeknek:
„Ha a rózsafüzért imádkozzátok, minden tized végén tegyétek hozzá:
»Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik a legjobban rászorulnak irgalmadra!«”

2009-02-10T00:29:00.000Z

„Február ama furcsa hónapok közé tartozik, amelynek egyik felében bakkecske-léptekkel járunk, nem szégyellünk semmit, amivel jókedvünket megmutathatnánk; ellenben a hónap második felében szokás szerint hamut hintünk homlokunkra, sok szánom-bánással kezdjük hamvazószerdán a hat hétig tartó böjtöt, amelyből majd a húsvét fog megváltani.” – foglalta össze nagy írónk, Krúdy Gyula a farsang lényegét.
Húshagyó kedden éjfélkor abbamaradtak a mulatságok és kezdetét vette a böjt.
Hazánkban is élt az Európa szerte ismert szokás Cibere vajda és Konc király, azaz a böjt és a farsang tréfás küzdelmének játéka. Vízkeresztkor Konc király győz, jön a farsang, húshagyó kedden Cibere vajda győz, a böjt átveszi a hatalmat a farsangi konctól.
Hamvazószerdát követő csütörtökön egy napos böjt után felfüggesztették a böjtöt, hogy a farsangi maradékokat elfogyasszák. Ennek a napnak zabáló, tobzódó vagy torkos csütörtök a neve. A nagyböjt hamvazó szerdával kezdődik. Magyarországon száraz szerda néven is emlegetik. A katolikus vallásúaknál szigorú böjt, húst nem ehetnek, napjában egyszer lakhatnak jól, még kétszer ehetnek egy keveset. II. Orbán pápa 1091-ben elrendelte, hogy minden hívő fejét bűneikre és az elmúlásra emlékeztetve, hamuval kenje meg egy napon.
A nap jellegzetes böjtös ételei a tojásleves, a rántott leves, a tésztaételek, a savanyú káposzta esetleg heringgel. Régen a kocsmákban a farsangi mulatságok után égő gyomrukat sörrel csillapító törzsvendégek ingyen kapták ilyenkor a káposztát.
A nagyböjt a keresztény húsvétot előkészítő negyvennapos vezeklő és böjti idő. Az evangéliumi leírások szerint Jézus Krisztus is negyven napig böjtölt a pusztában. A húsvét előtti böjt az első időben rendkívül szigorú volt. A húsételektől tartózkodtak, napjában csak egyszer étkeztek. A böjti fegyelem -elsősorban a nyugati egyházakban- idővel enyhült, a hústilalom csak a pénteki napokra vonatkozott, a napi egyszeri étkezés helyébe az egyszeri jóllakás lépett.
Hazánkban szokás volt, hogy a zsíros edényeket hamvazó szerdán elmosták és csak húsvétkor vették elő őket. Húst és zsíros ételeket nem ettek a nagyböjtben, külön edényben olajjal vagy vajjal főztek. Elterjedt böjti ételek voltak a korpából készült savanyú cibereleves, tejleves, bableves, tésztaételek, sós vízben főtt bab, olajos káposzta, főzelékek, aszalt gyümölcsök, tojás- és halételek.
A nagyböjt a keresztény húsvétot megelőző hét nap, a nagyböjt utolsó szakasza. Virágvasárnappal kezdődik. Ilyenkor barkával körmenetet tartanak Jézus jeruzsálemi bevonulásának az emlékére. Nagycsütörtök a IV-V. század óta az utolsó vacsora és a szenvedés kezdetének emlékünnepe. A nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, e nap jellegzetes étele a parajfőzelék bundás zsemlével.
Nagypéntek Krisztus szenvedésére és kereszthalálára való emlékezés napja, szigorú böjt. Halat, tojást, olajos savanyú káposztát, aszalt gyümölcsöket, pattogatott kukoricát, tehát jellegzetes böjti ételeket fogyasztottak.
Sok népi hiedelem kapcsolódik hozzá. Ilyenek a korahajnali mosakodás patakokban, folyókban, hogy az ember egészséges maradjon. Nem vágtak szárnyast, nehogy dögvész üssön ki az állatok között. Nem szántottak, mert e napon Jézus a földben volt.
Nagyszombat már a húsvéti örömünnep kezdete. Este van a tűzszentelés, a vízszentelés szertartása, majd a vigília /éjféli/ mise és a feltámadási körmenet. Ilyenkor szólalnak meg a harangok, jelezvén a feltámadást és a böjt elmúltát. Este a feltámadási körmenetre indulás előtt az ablakban gyertyát gyújtottak, jelképezve Jézus feltámadását. A keleti egyházban a feltámadási körmenetet vasárnap reggel tartják, a nyugati egyház szombat délután vagy este.

Sok népi hiedelem kapcsolódik hozzá. Ilyenek a korahajnali mosakodás patakokban, folyókban, hogy az ember egészséges maradjon. Nem vágtak szárnyast, nehogy dögvész üssön ki az állatok között. Nem szántottak, mert e napon Jézus a földben volt.
Nagyszombat már a húsvéti örömünnep kezdete. Este van a tűzszentelés, a vízszentelés szertartása, majd a vigília /éjféli/ mise és a feltámadási körmenet. Ilyenkor szólalnak meg a harangok, jelezvén a feltámadást és a böjt elmúltát. Este a feltámadási körmenetre indulás előtt az ablakban gyertyát gyújtottak, jelképezve Jézus feltámadását. A keleti egyházban a feltámadási körmenetet vasárnap reggel tartják, a nyugati egyház szombat délután vagy este.
Dédanyám szakácskönyvéből
Böjti leves. Egy felvágott kalarábét zsíron puhára párolunk sóval. Most egy késhegy paprikát téve rá még kissé pároljuk. 1 kanál lisztet hintve rá, vízzel feleresztjük. Ezalatt 1/8 liter rizst nem egész puhára párolunk, kihűtjük, egymaroknyi kiflimorzsát, sót, borsot, vajat, zöldpetrezselymet, metélőhagymát, 2 tojást adunk bele, jól elkeverjük, kis gombócokat csinálunk belőle, lisztben megforgatjuk, s a levesben megfőzzük. Pár kanál édes tejszínbe 1 tojás sárgát elhabarunk, s ebbe öntjük a levest.
E könyvbe már édesanyám írta be azt a receptet, amivel a Rákosi-korszak folyamatos böjtjét játszotta ki legnagyobb örömünkre.
Igazi nagyböjti egytálétel
Egy falun élő kedves családnál tanultam a következő igazán nagyböjti ételt. Előző este beáztatták a babot (szemes borsóval és lencsével is készíthető.) Másnap áztató vizében feltették főni, vöröshagymát és fokhagymát aprítottak, zellert és sárgarépát daraboltak. Ezt a gyerekek csinálták. A háziasszony a friss zöldségeket megpirította egy kis olajon, majd hozzákeverte a babhoz, tett bele kétcsipetnyi majoránnát, majd tovább főzte az egészet még félóráig. Közben az apróságok maradék kenyeret szeleteltek fel, és azt kockákra vágták. A mama újabb fokhagymát aprított, olajon megfuttatta, megszórta morzsolt kakukkfűvel és petrezselyemmel, beleszórta a kenyérkockákat, jól átkeverte, és egy tepsiben rövid időre betette a forró sütőbe. A zöldséges babot aztán ezzel tálalta. De csak azután, hogy a két gyerek hazaérkezett. Őket ugyanis elküldte az utca végére egy lábosnyi babbal, egy idős, beteg házaspárhoz.
Ez a zöldséges bab nagyon finom és laktató - mondta mosolyogva - mi ebben a böjt? Hát az, hogy valakivel megosztjuk, aki rászorul.

Jósfay György

Tisztelt Hívek !

A kelenvölgyi Egyházközösség ismét zarándoklatot szervez 2009 márc. 28-án Petőfiszállás-Szentkútra.
Bővebb információ és jelentkezés: Michels Antal plébánosnál vagy Szlanka Erzsébetnél

2009-02-10T00:27:00.000Z

Februári Gondolatok, versek

Pilinszky János: Kölcsönös szeretet – kölcsönös szenvedés
(részlet)

Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik „gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát.

A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: „Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul”. Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.

A hamu keresztjéről a kereszt halottjáig egyenes út vezet, egyazon út különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és ember közt – halálban és halhatatlanságban.